Mátrix

Ezen az oldalon a születendő Mátrix című könyvemmel kapcsolatos információk olvashatók, illetve észrevételek, javaslatok tehetők, de természetesen a könyv megjelenését követően itt nyílik lehetőség vélemények kinyilvánítására is. Az oldal tartalma folyamatosan frissül – erről a tagok számára sem fog külön értesítő érkezni – így érdemes lesz néha visszalátogatni ide és az aktuális frissítést elolvasni.

Ha ismered a blog tartalmát, akkor tudod, hogy a weboldalam semmi másról nem szól, mint önmagam megtalálásáról, és a létezés megértéséről. Nos, örömmel tudatom mindenkivel, hogy az aki keres talál mondás nem alaptalan. Jól elrejtve, de azért rábukkantam a létezés legnagyobb titkára és ugyan az évezredes álomból felébredve még helyenként homályosan látok dolgokat, de amit látok, ahhoz már nem fér kétség. A képzeletbeli függöny pedig olyan gyorsan szakad fel, hogy alig tudok vele lépést tartani, még kevésbé pedig szavakba önteni azt, amit átélek.

Maga a könyv – hűen a címéhez – nyilván a mátrixról szól, azonban egy szerintem rendkívül érdekes módon megírva, mintegy ráépülve a Mátrix filmekre és párhuzamba állítva az életemmel. Neo élete és az én életem ugyanis egy és ugyanaz. Olyannyira, hogy hajszálpontosan meg tudom mondani, hogy a trilógia melyik jeleneténél tartok most. Eleinte azt hittem teljesen elment az eszem, aztán rájöttem arra, hogy mint minden más a világegyetemben az elment és a megjött is viszonyfogalmak, így inkább azt mondanám most jött meg az eszem. 🙂

Időnként jókat mosolygok magamban, időnként pedig Smith ügynökhöz hasonló sátáni kacaj tölti be a szobámat, amikor szembesülök azzal a hihetetlen zsenialitással, ami a létezést átjárja és szó szerint egy fantasztikus mesét sző belőle. Ígérem megosztok majd néhány ezirányú gondolatot is, most kezdésnek a legfontosabb, hogy miről fog szólni a könyv. Persze sok mindenről, de a mesebeli hármas szám mentén az alábbiakat emelném ki:

  • egy gigantikus álom megvalósulásának történetéről;
  • arról, hogyan forgatjuk életünk filmjét, azaz hogyan teremtjük meg a valóságunkat;
  • és arról, hogy mi a teendő, ha már legyőztük a mesebeli sárkányt.

A képen egyébként a könyv borítójának tervezetét látod, lényegében ez az első ötlet, ami a fejemben megjelent, amikor a címlapon lévő képet elképzeltem és az első változata az ötlet megvalósításának. Márpedig az első gondolat mindig jó, ráadásul remekül kifejezi a mátrix lényegét. S ez nem kevesebb kedves barátom, minthogy ez a világ csak a fejünkben létezik. Szóval egyelőre ne veszítsd el a fejed!

Frissítés 1.

Képzeld el, hogy valamilyen szer hatására afféle Csipkerózsika álomba szenderülsz és több száz vagy akár ezer éven keresztül alszol! Eközben összeálmodsz mindenfélét, valóságként megélve azt. Egyszer csak az álomba – mintegy kívülről beavatkozva – bevisznek olyan információkat, miszerint te most mélyen alszol, csak álmodod mindazt, ami veled történik, de itt az ideje az ébredésnek. Mit fogsz tenni?

Nyilvánvalóan elkezded keresni az álom forrását és annak helyszínét, a valóságot. Hol fogod keresni mindezeket? Természetesen önmagadon kívül és valahol fent, hiszen te mélyen alszol. Ez az első óriási hiba.

Jó ideig keresgélsz, keresed a felső éned, a szellemi forrásod, de csak a semmit találod. Nem gond – mondod magadban – mert attól, hogy nem látok rá, valahol ott kell annak lennie fent! Már kezdesz beleőrülni a Ki vagyok én? és a Honnan jöttem? kérdésekbe, amikor egy pillanat alatt látszólag megvilágosodik minden. Rájössz, hogy az álmodó és az álomalak között a különbség csak annyi, hogy az álmodó tudja, hogy ő az álom forrása, míg az álomalak öntudatlanul botorkál az álomban. Ekkor elköveted az ébredés második nagy hibáját.

Rendkívül tudatos leszel és mindent a tudat, az álmodó irányából kezdesz értelmezni. Csakhogy ezzel ismét eltolod magadtól az álom forrását, mert úgy fogsz tekinteni önmagadra mint az álmodó megnyilvánulására, magyarul úgy éled meg a tested, hogy az benne van a tudatban. Ez azonban ismét csak nézőpont kérdése, a jelenlegi, álomalak nézőpontjából ráadásul feje tetejére állítja a valóságot. Zsong a fejed, émelyegsz, de tovább folytatod a keresést.

Egészen addig, amíg rá nem ébredsz, hogy nem az álomalak van az álmodóban, hanem az álmodó az álomalakban. Nem a világ a hordozója az álmodnak, hanem az álmod teremti meg a világot. És nem valamiféle magasabb rendű valóság talajáról álmodod az álmodat, mert ilyen nincs, hanem az álom formálódik valósággá a világban az elképzeléseid kivetüléseiként.

Gratulálok, ha eddig eljutottál, akkor tényleg felébredtél!

Frissítés 2.

Minden idők legnagyobb meséskönyve, a Biblia szerint Isten az Édenkertben helyezte el az embert, akit saját képére formált. Magának az Édenkertnek a jelentése a sumer nyelvben síkság vagy nyílt terület, az óakkád szövegek alapján füves puszta, a héber nyelv szerint gyönyörűség, az ógörögben mennyország, az óperzsában pedig körülkerítés. Itt található a jó és rossz tudás fája és az élet fája, illetve innen lettek a kígyó általi megkísértés miatt kiűzetve Ádám és Éva, miután galád módon bűnbe estek és egymás fügefa leveléből készült “ruháit” leszaggatva áldozatot mutattak be Isten oltára előtt. (Tekintsünk most el olyan apró részletektől, hogy miért éppen fügefa levél, ha már egyszer mindez az almafa alatt történt!)

Lévén felnőttek és tanult emberek vagyunk, nézzük egy kicsit a mese mögé!

HA azt állítom, hogy az Édenkert maga az emberi test, mint Isten lakhelye, azon belül is egy jól körülkerített nyílt – esetenként némiképpen szőrrel benőtt, azaz füves – de mindenképpen gyönyörűséges terület;

ÉS Ádám és Éva a maszkulin és feminin, azaz az emberi testet működtető két ellentétes pólusú energia;

ÉS a kígyó általi megkísértés a DNS-ben kódolt ösztönöknek és vágyaknak való engedelmesség, melynek velejárója, hogy a két ellentétes pólus nem csak a testen belül akarja egymást megismerni, hanem azon kívül is;

AKKOR törvényszerű, hogy az egymás megismerésére irányuló folyamat e feltételes rendszeren belül előbb-utóbb elér egy olyan szintet, amikor a közöttük lévő feszültség már akkora, hogy Ádámnak a benne lévő energiát muszáj levezetnie.

Amikor ez megtörténik, akkor a robbanásszerűen kiterjedő energia – a nagy bumm – megteremti az élet feltételét és a semmiből megszületik egy új ember. S ehhez mindössze két fára van szükség. Az egyik a jó és a rossz tudás fája, vagyis az agy két féltekéje, azt szimbolizálandó, hogy gondolkodni azért szabad még az Édenkertben is. Hogy mi a másik, a kert közepén álló élet fája? Nos, várom a megoldásokat. 🙂

Frissítés 3.

Többen küldtetek számomra olyan nyomdai elérhetőségeket, amelyeket érdemes lehet megkeresnem a könyv kiadásával kapcsolatban – ezúton is köszönet érte – és természetesen érdeklődtök azzal kapcsolatban is, hogy sikerült-e megállapodnom valamelyik kiadóval. Nos, egyelőre nem léptem ez ügyben, mivel addig nem akarok senkivel sem tárgyalni, amíg teljesen el nem készül a könyv, amely jelen állás szerint nagyjából 80 %-ban van készen. Szóval haladok, mint a cigány mikor két lóval szánt. 🙂

Szerkezeti struktúráját illetően a könyv a 3+1-es felépítést követi, mintegy kihangsúlyozva a szentháromságot mint a létezés alapelvét. Ez azt jelenti, hogy 3+1 fejezet lesz, minden fejezeten belül 3+1 alcím alá tömörítve a lényeget. Úgy írom, hogy igazából alig van benne olyan rész, amit átemeltem volna a blogból, úgyhogy szerintem akár rendszeres olvasó vagy akár nem, biztosan érdemes lesz elolvasnod.

Miután a mátrix maga a világegyetem, melynek megalkotója Isten, ezért gondoltam egy merészet és abból kiindulva, hogy nem véletlenül hívjuk egyháznak a vallás intézményes formáját, a mátrixot úgy építem fel mint egy házat. Azaz röviden és lényegretörően leírom azt, ahogyan az elképzelésből az alapok lerakását követően felépül egy ház, hogy aztán az építtető otthonául szolgáljon majd. Hogy ez a ház – az univerzum – a valaha látott legnagyobb ház, ahhoz kétség sem férhet, azt azonban minden bizonnyal nehéz elképzelni, hogy ennek ellenére mégis elfér a fejünkben. S ha ez így van – márpedig igen – akkor ehhez kapcsolódóan van egy kérdésem.

Ha a Nabukodonozor az agy, akkor szerinted a filmben minek a szimbóluma Zion?

   

6 hozzászólás

    • A könyv az ideák világában már készen van, az anyagi formában való megnyilvánulása azonban még némi időt vesz igénybe. Türelem.

      Mint első hozzászólónak – és mint tiszteletbeli nagymamámnak 🙂 – egy tiszteletpéldányt ezennel ünnepélyesen felajánlok. A fanfárokat a képzeletedre bízom.

  • Nagyi

    Te jóóóságos vajas kenyérke! Ezt el sem hiszem!!!
    Köszönettel elfogadom.
    Viszonozni csak azzal tudom, hogy lemondok a megbeszélt tandem repülésről, mert mint látom az oldaladon, nagyon be vagy fogva erről a részről is, és akkor több időd marad írni. 😉
    Jut eszembe, türelem??? Nem ismerem ezt a szót majd megnézem a szótárban mit jelent. 😀

  • bagyu9

    A másik fa talán a szabad akarat, vagy szándék fája? A Forrás szándékosan, a tudás tapasztalása útján érhető el. Bízom benne, hogy bekötött szemmel is jó irányban tapogatózom.

  • Dzsinn

    Az élet fája úgy tán akkor a szív. Talán azt szimbólizálandóan, hogy vágyakozni,érezni is szabad még.
    Zion úgy a vénusz dombot, a mennyországot vagyis az anyaméhet és annak kapuját 😛