Tom és Jerry – 40 % : 60 %

A tegnapi népszavazás hivatalos eredménye a részvételi arányok alapján 40-60, azaz a szavazásra jogosultak 40 %-a ment el szavazni, 60 %-a maradt otthon. (A pontos számok 40.41 % és 59.59%). Ha megkérdezzük a szavazókat, hogy miért mentek el szavazni, akkor azt a választ fogjuk kapni, hogy azért, mert felelősséget éreznek az ország, a magyar nemzet, a gyermekek és a jövő iránt. Ebből az a következtetés vonható le, hogy az emberek 60 %-a felelőtlen a jövőt illetően – hisz nem ment el szavazni –  míg 40 %-a felelősséget vállal a jövőért. Ez az érem egyik oldala.

Fordítsuk most meg az aránypárt, miközben a leghatározottabban állítom azt, hogy a 40 % azért ment el szavazni, mert FÉL. Félti az országot, a nemzetet, a gyerekét, a jövőjét és persze önmagát. Ekkor azt kapjuk, hogy az emberek 60  %-a nem fél a jövőtől, vagyis azért nem ment szavazni, mert bátor. Ez az érem másik oldala.

Eszerint ugye van a felelőtlen, de bátor és van a felelősséget vállaló, de félelemben élő emberek csoportja.

Már csak azt kell lényegretörően tisztázni, hogy mi a felelősség és mi a félelem.

A felelősség – ahogyan a nevében is benne van – a megosztásra épül, mert egyrészt (felerészt) létrehozza a felelősség vállalót, másrészt (felerészt) azt a valóságelemet, amelyért felelősséget kell vállalni. A felelősséget vállaló azt mondja: Magyarországon élek, ezért meg akarom védeni az országomat. Magyar vagyok, ezért védem a magyarságot. Gyerekeim vannak, aggódom a jövőjükért, biztosítanom kell számukra a jövőt, meg kell őket védenem.

De ezzel egyidejűleg mást is mond, mégha többnyire kimondatlan szavak és mondatok is ezek: Nem érdekel a többi ország, nem érdekel más nemzet, nem számít mi történik Musztafa fiával. Pusztuljon a szomszéd tehene, de maradjon meg az enyém!

A felelősségvállaló ember mint látható egyfolytában védekezik, ám ebben a védekezésben látens módon ugyan, de jelen van a támadás mint potenciális lehetőség.

Talán ennyiből is látható, hogy a felelősségvállalás egy teljesen torz nézőpont következménye. Ez a torz nézőpont abból adódik, hogy nem egységében szemléli a dolgokat, hanem elkülönültségükben, bipolárisan. A felelősségvállalás ezért az egység meg nem értése, annak megtagadása, hogy a világban minden egyetlen tudat – Isten –  megnyilvánulása. Emiatt felelősségét nem lehet vállalni a világ egyes elemeiért, csak egyben az egészért, azaz az igazi felelősségvállalás önmagunk felelősségének kiterjesztése mindenre, ami van. S ebbe beletartozik minden ország, minden nemzet, minden ember és minden gyerek.

A félelem nevében ismét benne foglaltatik a fél, utalva a megosztottságra. A félelem egy olyan állapot ugyanis, amely ismét abból adódik, hogy hiányzik az egységtudat. A félelem állapotában nem a végtelen nagy halmazt nézzük, hanem a nagy halmazban lévő számtalan, attól látszólag elkülönülő kisebb halmazt. S így nem a végtelen lehetőséget látjuk, hanem egy korlátozott, adott lehetőséget. Márpedig könnyen belátható, hogy sosem egy adott dologtól félünk, hanem egy adott lehetőségtől. Nem attól félünk, hogy bejön Musztafa fia, hanem attól, hogy megerőszakolja a lányainkat.

A felelősségvállalást és a félelmet sokáig lehetne persze boncolgatni, de ez nem célom. A célom arra rámutatni, hogy a fentiek érdekes megvilágításba helyezik a szavazáson való részvételi arányt. Ezek szerint ugyanis már csak a magyar emberek 40 %-a él állandó félelemben és ennyien hiszik azt, hogy önmagukon kívül bármi vagy bárki másért is felelősséget kell vállalniuk. És van már 60 %-nyi ember, aki akár a megértésből adódóan, akár csak egyfajta beletörődöttség következtében, de eljutott oda, hogy:

1. Már nem fél. Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincs benne félelem, hanem azt, hogy a félelem arányaiban nézve csökken benne. Ezek az emberek tudatosan vagy tudattalanul ráéreztek a félelem egy sajátos tulajdonságára, miszerint a félelem képtelen teret nyerni, ha szembe fordulnak vele. (Figyelem! Nem harcolnak ellene, hanem szembefordulnak vele!)

2. Mivel nem fél, ezért egyre jobban közelít az egész felé. S aki egész, az egészséges. Aki egészséges az egységes. Aki egységes, az tudatos. Aki tudatos, az egységtudatos. S aki egységtudatos, az isteni.

3. Mivel egyre jobban közelít az egész felé, ezért kezdi egyben látni a képet. Látja azt, hogy egy mesterségesen gerjesztett félelemről van szó, melynek hátterében az egységes tudat megosztottsága áll az Oszd meg és uralkodj! vezérelv mentén. S ezt megértve egy idő után rájön arra, hogy éppen ellenkezőleg kell cselekedni, azaz összerakni a tudati nézőpontokat ahhoz, hogy uralni lehessen az eseményeket.

4. Mivel kezdi egyben látni a képet, ezért megérti azt is, hogy mindig minden érte történt és történik, vagyis minden a legjobb irányba halad. Ezt megértve pedig rájön arra, hogy a világmindenség játszóterén egy gigantikus macska-egér játék zajlik a háttérben.

A játék törvényszerűsége, hogy a macska kergeti az egeret, az egér pedig menekül előle. S az egér két dolgot tehet ha már belefáradt a félelem miatti örökös menekülésbe: elbújik az egérlyukba, azaz jelképesen meghal a macska számára, vagy szembefordul vele és a szemébe mosolyog. Ezzel ugyanis Tom, a kandúr garantáltan nem tud mit kezdeni, hiszen ahogyan írtam a félelem képtelen teret nyerni, ha szembefordulnak vele.

Ekkor, és csakis ekkor jöhet el az a pillanat, amikor Tom és Jerry boldogan egymás nyakába borulnak, s beköszönt a béke. Ekkor és csakis ekkor érett meg az emberiség ugyanis arra, hogy megértse mit jelent a szeretet, megértse mit jelent  mások elfogadása, megértse mit jelent Isten és az Aranykor beköszönte és rájöjjön arra a felismerésre, amelyet úgy tudnék megfogalmazni, hogy:

 “A rész játszik a résszel, az egész játszik önmagával.”

Ez a megértés pedig kizárólag a magyarság részéről történhet meg, mert a megértés a nyelvünk által úgy van belénk kódolva, ahogyan egy magba az, hogy előbb utóbb kivirágzik és hatalmas, gyümölcsöt termő fa lesz belőle.

Hajrá magyarok!

Goldeneye

4 hozzászólás

  • amadea

    Nem gondolnám, hogy a 60% ennyire tudatos. A Végtelen Intelligencia Program című írásban is benne van, hogy a legtöbb ember még saját magáért sem vállal felelősséget, inkább másra hárítja. S amennyiben saját magáért sem vállal felelősséget, valóban nem fél? Egyszerű példa: Valaki önromboló életet él ( étel, ital, dohányzás), majd elmegy az orvoshoz, mert fél, hogy meghal (!), aki feltárja a problémát, ám ő nem hajlandó változtatni az életmódján, átadja a felelősséget az orvosnak, adjon neki pirulát, amivel majd ellensúlyozhatja az életmódbeli rombolásait. Ha így sem “gyógyul meg”, akkor másban keresi a hibát. Attól is fél, hogy saját maga felett átvegye az irányítást. (Hányszor halljuk: Miért élek, ha nem ehetem is ihatom azt, ami jólesik. Mennyi tudatosság van ebben? Bárki, aki rágyújt egy cigarettára nem fél, sőt élvezi, de a tüdőráktól már fél, a haláltól fél.)
    Fordítva látom, kb. 40 % tudatos, aki hajlandó változtatni, és pontosan azért vállal felelősséget mert fel meri vállalni, vagyis bátor.
    Igen, mondhatjuk/hihetjük hogy minden értem történik és minden a legjobb irányba halad, de ettől még nem kell leülnöm egy fa tövébe és várni a sült galambot. Segíts magadon és Isten is megsegít.
    Kedvenc mondásom: A természetben nincs jutalom, sem büntetés, csak következmények. Minden egyes pillanatban, minden döntésednek (a szabad akarat révén) következményei vannak és viselned kell, akár tetszik, akár nem.

    • Természetesen én sem gondolom, hogy az emberek 60 %-a tudatos lenne, de biztos vagyok benne, hogy a 40 % is kőkemény túlzás, amennyiben a tudatosság szó valódi értelmezését vesszük alapul. A valódi értelmezéshez magának a tudatnak kell lennie a kiindulópontnak, márpedig ettől fényévekre van az emberiség, hiszen mindent az anyag irányából közelít meg.

      Így azt kell mondjam, hogy az emberiség elenyésző százaléka tudatos, de nem is ez a lényeg. Mert a lényeg annak megértése, hogy a tudatosság tekintetében csak önmagadon kell és lehet dolgoznod, ami véletlenül sem azt jelenti, hogy a fa tövében ülve várod a sült galambot.

      Éppen most írok egy bejegyzést a tudatosságról és a tudatossági grafikonról, amely alapján ez nem csak könnyen belátható lesz, de bizonyos tekintetben le is mérhető.

  • amadea

    Akkor biztosan félreértettem, hogy azt írod, a 40% azért ment el szavazni, mert fél. Nem hiszem, hogy ezt lehet egyértelműen bizonyítani, de az ellenkezőjét sem.

  • Nonnera

    Jelenlegi tudásomat,a legkülönbözőbb helyekről szereztem be,eleinte kontroll nélkül,korlátlanul.Aztán történt,hogy az addig agyon hallgatott,olvasott anyagok elkezdtek nem érdekelni.Nem is értettem,mi történik velem? Hogyan fogok haladni a fény felé,ha megállok? Aztán,néhány év elteltével megértettem,amikor itt az ideje,megtörténik,aminek kell.Ezt azzal kapcsolatban irom le, hogy a tudatosodás mindenképpen megtörténik,maximum az egyéni tempó más.Nagy segitség a rezgés emelése kollektiven,ezt odafigyelve mindannyian elősegithetjük.Mi magyarok,már hordozzuk mag-unkban ennek a csiráját,ezért is csodálkozom néha, miért vagyunk ilyen birkák?