Archive for június 3rd, 2010
június 3rd, 2010 | 
Author: Magyarországon igen óvatlanok az innovációs tevékenységet folytató társaságok, és könnyedén az üzleti hírszerzés áldozatává válhatnak. A cégek pedig kevésbé tartják fontosnak, hogy piaci előnyöket jelentő információkhoz jussanak – írja a Világgazdaság.
A legnagyobb kockázatnak a gyógyszergyárak, a technológiaintenzív ágazatok vállalatai, például a gépjárműgyártók vannak kitéve. Továbbá idesorolhatók a tőzsdei társaságok, mivel a konkurenseken túl érdekeltek az információszerzésben azok is, akik részvényspekulációs vagy egyenesen befolyásszerzési céllal kémkednek a vállalatok után.
Magyarországon a vállalati világban a klasszikus üzleti hírszerzés még gyerekcipőben jár, holott minél nagyobb a verseny, annál nagyobb szüksége van a cégeknek, hogy piaci előnyöket jelentő információkhoz jussanak.
Egy normál céginformáció ára 200-300 ezer forint esetenként. Egy komplett üzleti hírszerzési és elhárítási „csomag” ára manapság havi 500 ezertől 3 millió forintig terjed. Ennyi pénzért az információgyűjtéstől és -elemzéstől a belső szabályzatok kidolgozásán át az éberségi ellenőrzésig, a cég védelméig teljes körű szolgáltatás kapható – mondta Jasenszky Nándor vállalatbiztonsági szakértő.
Posted in 
Az EU-csatlakozás óta érzékelhetően megnőtt a hazánkban működő cégek titkait kutatók aktivitása. Az mfor.hu által megszólaltatott szakértő szerint ezzel tovább fokozódott az 1999-es NATO-belépésünk után az ipari kémkedésben megkezdődött pezsgés, amely lecsengésének ideje egyelőre meg sem jósolható.
A PricewaterhouseCoopers “A gazdasági bűnözés helyzete Magyarországon” című, 2003-as felmérése szerint 2001 és 2003 között tíz százalékkal nőtt a hűtlen kezeléssel, ipari kémkedéssel, informatikai bűnözéssel kapcsolatos bűnesetek száma a Magyarországon működő cégeknél. A vállalatok 39 százaléka szenvedett el valamiféle gazdasági bűncselekményt, amelyek egy vállalatra eső költsége világszerte 2,2 millió dollár.
A Magyarországon megkérdezett cégek 7 százalékánál a kár mértéke elérte az egymillió amerikai dollárt. A gazdasági bűncselekmények közül hazánkban a legelterjedtebb a vagyon hűtlen kezelése – a bejelentett gazdasági bűncselekmények 51 százaléka volt ebbe a körbe sorolható. Második helyen az ipari kémkedés szerepel, amely az összes felderített bűncselekmény 30 százalékát teszi ki.
Azóta tovább romlott a helyzet, amit a rendőrségi statisztikák is igazolnak. Az Országos Rendőrfőkapitányság (ORFK) adatai szerint például az iparjogvédelmi jogok megsértése a nyolcvanháromszorosára emelkedett az elmúlt öt évben, a magántitok jogosulatlan megismerése miatt indított büntetőeljárások száma pedig közel 20 százalékkal nőtt ugyanebben az időszakban. A számítástechnikai rendszerek elleni bűncselekmények száma napjainkra százasról ezres nagyságrendűre emelkedett. Ezek döntő többsége az ipari kémkedéssel van összefüggésben, amit neveznek üzleti hírszerzésnek is, bár a két fogalom között van különbség.
Orosz Ferenc biztonsági szakértő szerint üzleti hírszerzésről akkor beszélhetünk, amikor valaki törvényesen és erkölcsileg sem kifogásolható módon gyűjti össze a nyilvános vagy félig nyilvános információkat, elemzi azokat, és következtetéseket von le belőlük. Ez nevezhető versenyhelyzet-elemzésnek is, amely alapján a megrendelő döntéseket hozhat, kiépítheti üzleti stratégiáját.
Nyilvános információk azok, amelyekhez bárki hozzáférhet, például a cégnyilvántartásban vagy a világhálón. Félig nyilvános információkhoz juthatnak egymásról a cégek az ügyfelektől, így a vevőktől vagy a beszállítóktól. Mert ugye beszélgetni, tárgyalni bárkivel szabad.
“A probléma csak az, hogy ezen a területen egyre többen lépik át a törvényesség határát. Ez az ipari kémkedés, amely során törvénytelen módszereket is bevetnek az információszerzés érdekében. Például lehallgatnak beszélgetéseket, vagy támadható pontokat kutatnak fel a célpont cég menedzsmentjének életében, s a jobbik esetben átcsábítják a konkurenstől, rosszabbik esetben megzsarolják, így kényszerítve a titkok átadására” – mondja Orosz Ferenc.
Szerinte a rendőrségi statisztikák nem ábrázolják valósághűen a kialakult helyzetet, hiszen főleg a kis- és középvállalkozások vezetői felelőtlenek, pontosabban hanyagok, amikor saját üzleti titkaik védelméről van szó.
“Sokszor nem is tudják, mi történt, csak azt érzékelik, hogy megrendelőik, üzleti partnereik sorra átpártolnak a konkurenciához. Nem is gondolnak arra, hogy ipari kémkedés/üzleti hírszerzés következménye mindez. Így feljelentést sem tesznek. Az sem jut eszükbe, hogy lehallgathatják bizalmas beszélgetéseiket. Csak akkor kapkodnak, amikor kiesik a falból a poloska, azaz a lehallgató berendezés jeladó része” – véli a szakértő.
Pedig a cégvezetők és -tulajdonosok jól felfogott érdeke, hogy elhárítsák a rájuk leselkedő veszélyt, hiszen akár el is lehetetlenülhet a cég működése. Ennek ellenére a magyar cégek menedzsmentjének többsége figyelmen kívül hagyja még a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) figyelmeztetéseit is. A hivatal hiába tesz közzé időnként az ipari kémkedésre figyelmeztető felhívásokat, a helyzet csak egyre romlik.
Hazánkban ugyanis egykor hírszerzésre, elhárításra kiképzett szakemberek dolgoznak a hivatalosan például céginformációk beszerzésének nevezett feladatokon. Igaz, a másik oldalon, azaz a cégek biztonságán őrködők oldalán is tömegesen helyezkedtek el volt titkosszolgálati emberek. Mindkét feladat elvégzésének ára van, s erre általában csak a tőkeerős cégeknél szánnak pénzeket.
Orosz Ferenc szerint az igazán komoly, főleg multinacionális cégek vezetőin kívül mások még gondolati szinten sem törődnek azzal, hogy titkaikat ellophatja valaki. A védekezést komolyan vevő cégeknél létezik egy vezető, aki egyben a “belső hírelhárításért” is felel. Feladata például, hogy minden nyilvánosságra kerülő információt megszűrjön, mérlegelje közzétételük veszélyeit. Egy profi ipari kém ugyanis még abból is értékes információkat tud leszűrni, hogy egy cégnek pontosan mennyi, milyen képzettségű, milyen életkorú és nemű alkalmazottja van.
