Napjainkra az emberiség jelentős része az illúziók rabjává vált. Illúziókkal és illúziók ellen küzd nap mint nap Don Quijote módjára szélmalomharcot vívva, miközben öntudatlanul éli le az életét. Nem baj, ha jó ideig ezek közé tartozol, hiszen csak arról tudod meg kicsoda, akivel megharcolsz. Az illúzió nem ismerhető meg anélkül, hogy teljes egészében, 100 %-osan bele ne merülnél abba. De ha nem érted meg azt a folyamatot, ahogyan az illúzió teremtődik, akkor ahelyett, hogy a mesevilág tökéletes szépségében gyönyörködnél és a megfelelő tudás birtokában szabadon formálnád, alakítanád a valóságodat, csak egy öntudatlan álom részese maradsz az örökkévalóságig. Márpedig nagyon nem mindegy, hogy a valóságot mint illúziót egyfajta mély, öntudatlan álomként éled meg vagy éppen ellenkezőleg, éberen szemlélődsz ebben az álomvilágban, melynek neve: 

MÁTRIX

A mátrix egy végtelen információs mező, egy hologram, melynek forrása a tudat. A legegyszerűbben meghatározva a tudat annak tudása, hogy “én vagyok”. A tudatom a gondolat önmagára irányuló reflexiója által jött létre egyidejűleg megteremtve engem mint gondolkodó intelligenciát és a gondolat tárgyát vagyis a világegyetemet mint gondolati felépítményt. A mátrix tehát egy olyan gondolati képződmény, amely a semmiből jött létre, tőlem teljes egészében elválaszthatatlan, azon kívül nincs semmi és melynek forrása én vagyok. 

Bár a mátrix az én tudatom és a mindenkori gondolatiságom megnyilvánulása, a tudati osztódás következtében a mátrix a végtelen felé tartó különböző lélekárnyalatok mentén épül fel, így megteremtve  a változatosságot, egyediséget és sokszínűséget. Megismerésének ezért egyetlen valós módja van: önmagunk megismerése. Nem véletlen, hogy már az ókor legismertebb jóshelye, a delphoi jósda bejárata fölött is az alábbi intelem volt olvasható:

A megismerés a mátrixban mindenütt fellelhető elv, a szentháromság elve mentén történik az alábbiak szerint:

A mátrix szülőatyja a tudatom. Ő az  Építész, aki mindent a legegyszerűbb matematikai algoritmus, a 0-1 azaz a “Nem én vagyok/Én vagyok”mentén hoz létre. Könnyű belátni, hogy így valójában minden én vagyok, ezért ennek ismeretében csupán egyetlen kérdés mozgat a létezés során: "Kivé válhatok még, milyen formában hozhatom még létre önmagamat?"

Ha van szülőatya, akkor kell lennie szülőanyának is. Ő a tudatom elválaszthatatlan társa, az utat mutató lélek, az Orákulum. A tudattal ellentétben ő bonyolult, hiszen feminin jellegű, ezért állandóan a "Milyen vagyok/Milyen nem vagyok?" kérdés foglalkoztatja.

 

A tudat és a lélek kettőse hozza létre és működteti az emberi testet, azt a biokomputerként funkcionáló csodát, amely által a mátrix létezik. Hiszen a világegyetem egy olyan információs rendszer, melynek legstabilabb, legszilárdabb eleme az én vagyok” tudat. Erre a "hardverre" épül fel a lélek, amely így a szoftvernek feleltethető meg, miközben a kettő egyesítésének eredményeképpen létrejövő test mint informatikai egység ugyanúgy hozza létre a valóságot, ahogyan egy számítógépes egység a virtuális valóságot.

A delphoi orákulum

A létezés tehát egy soha véget nem érő önmegismerési folyamat, egy olyan út, amely a megismerés által jön létre. Ez azt jelenti, hogy lényegében nincs is út, az csupán egy képzet, amely úgy jön létre, hogy tudatként azt kivetítem magam elé, mint egyfajta szőnyeget, hogy megtapasztalhassam milyen érzés valahonnan valahová haladni. Ám mindez csak a tudatom játéka, egy illúzió, mert eközben valójában meg sem moccanok. Ez a mátrix csodája.

A mátrix csodáinak száma végtelen. Az illúziók és bűvészmutatványok kifogyhatatlanok. Minél inkább keresed azokat, annál többet találsz és minél többet találsz, annál inkább hajt a kíváncsiság, hogy még többet megismerj és megtapasztalj. Minden varázslat egyetlen alapvető trükkre épül azonban és ez a nyuszi a cilinderben nevű trükk. Annak elhitetése a nagyérdemű közönséggel, hogy a nyuszi nincs benne a cilinderben, majd hipp-hopp egyszerre mégis belevarázsolja a bűvész a semmiből. Pedig a nyuszi mindig benne van a bűvészkalapban. Ezt onnan tudom, hogy nem csak a bűvész, hanem a nyuszi is én vagyok.

Sokáig magam sem tudtam erről, de aztán megértettem a nyuszis trükköm lényegét. Nem, nem írom le, mert a varázslat csak addig varázslat, amíg nem ismered annak titkát. A lényegét - ami egyben a mátrix esszenciája is - azonban megosztom veled, s ha ezt megérted, akkor tudni fogod azt is, miért éppen a zöld a mátrix színe.

Viszonylagosság

A világon minden csak az ellenpárja ismeretében értelmezhető. Nincs valóság illúzió nélkül és nincs illúzió sem valóság nélkül. De nincs nyuszi sem bűvész nélkül, a bűvész pedig nem értelmezhető a nyuszi hiányában. A mutatványhoz mindennek együtt kell lennie.

Egyidejűség

A világegyetem egyidejű, nincs nemlétező része, vagyis kizárólag a megfigyelőn múlik az, hogyan bontja ki ezt az egyidejűleg minden információt tartalmazó gondolatcsomagot a maga linearitásában, megteremtve ezen tapasztalása révén a valóságát.

Szabad akarat

A megismerési folyamat szabad akaratból történik és a megtapasztalt dolgok jellemzőkkel való ellátását és értelmezését, majd a megnevezés által az adott dolog megteremtését, valóságelemmé minősítését jelenti.

Ennek a blognak a célja, hogy segítsen a mátrix illúzióvilágának  megértésében és egy belső, alkímiai folyamat segítségével lehetővé tegye az illúziók tetszés  szerinti formálását. Mivel mindez nálam is egy folyamat, ezért csak abban tudok segíteni, hogy  megmutatom az ajtót, belépni azonban már neked kell rajta. 

Mielőtt a kezemben tartott két pirula közül választanál, azt javaslom, hogy kattints IDE és olvasd el a legfontosabb gondolatokat velem és a bloggal kapcsolatban. Miután ezzel megvagy választanod kell.

A kék pirula elrepít Csodaországba és betekintést nyerhetsz egy olyan világba, ahol a jelenlegi megszokott nézőponthoz képest minden a feje tetején áll. Egy idő után rá fogsz jönni azonban, hogy ez a helyes és valós nézőpont és eddig nézted tótágast állva a világot. Sajnos azonban nem fogsz tudni átjutni meseország kapuján, mert ugye: 

“Más dolog ismerni az utat és más dolog járni rajta.”

A piros már garantáltan hozzásegít ahhoz, hogy idővel végleges bebocsátást nyerj Csodaországba és kezedbe vehesd az életed irányítását. Ehhez azonban az elméletet át kell ültetni a gyakorlatba, ami nem lehetséges, ha továbbra is a jól megszokott komfortzónádban ücsörögsz a megváltó eljövetelére várva. Ugyanakkor mindörökre megválthatod önmagadat, ha követed a fehér nyuszit. A te saját nyuszidat.

Figyelem! 

Jó ha tudod, hogy már a kék pirula sem könnyen lenyelhető, a piros meg nem véletlenül tilos. Ha ezt választod, az illúzió szertefoszlik, a fehér nyuszi alól eltűnik a biztonságot nyújtó szilárd anyagi világot jelképező cilinder és a nyuszi beleesik az ő feneketlen üregébe. Én szóltam.

Nos, követed a nyuszit?

Kattints a nyuszira!
error: Védett tartalom!

Belépés

Elfelejtetted a jelszavad?

Csatlakozás