“Voltál már úgy, hogy nem tudtad ébren vagy-e vagy álmodsz?”

Én sokáig voltam így, mígnem ráébredtem, hogy álom és ébrenlét között ugyanúgy semmi különbség nincs mint illúzió és valóság között. Megértettem azt is, hogy nincs valóság olyan értelemben, ahogyan azt gondoltam. A világ se nem szilárd, se nem objektív, ráadásul nem is létezik nélkülem. Egy álomvilágban élek, a csodák birodalmában. 

Ha te nem voltál még ebben az állapotban és meggyőződésed, hogy a fizikai világ mint objektív valóság létezik a megfigyelő hiányában is, akkor bizony itt az ideje, hogy meghalld te is a neked szóló személyes figyelmeztetést:

"ÉBREDJ, MERT A MÁTRIX RABJA VAGY!"

Napjainkra az emberiség jelentős része az illúziók rabjává vált. Illúziókkal és illúziók ellen küzd nap mint nap Don Quijote módjára szélmalomharcot vívva, miközben öntudatlanul éli le az életét. Nem baj, ha jó ideig ezek közé tartozol, hiszen csak arról tudod meg kicsoda, akivel megharcolsz. Az illúzió nem ismerhető meg anélkül, hogy teljes egészében, 100 %-osan bele ne merülnél abba. De ha nem érted meg azt a folyamatot, ahogyan az illúzió teremtődik, akkor ahelyett, hogy a mesevilág tökéletes szépségében gyönyörködnél és a megfelelő tudás birtokában szabadon formálnád, alakítanád a valóságodat, csak egy öntudatlan álom részese maradsz az örökkévalóságig. Márpedig nagyon nem mindegy, hogy a valóságot mint illúziót egyfajta mély, öntudatlan álomként éled meg vagy éppen ellenkezőleg, éberen szemlélődsz ebben az álomvilágban, melynek neve: 

MÁTRIX

"Akarod tudni mi a mátrix?"

Csak nézz körül! A mátrix minden ami van. A mátrix maga a világegyetem. Egy végtelen információs mező, egy gigantikus hologram, melynek forrása a gondolat. A világegyetem ezért egy gondolati felépítmény, a gondolatiság megnyilvánulása, mely a semmiből jött létre és melyen kívül nincs semmi. 

Hogy honnan tudom mindezt?

Onnan, hogy én vagyok a mátrix szülőatyja, az Építész. Annak, hogy ezt ilyen határozottan ki merem jelenteni az az oka, hogy biztos tudással rendelkezem arra vonatkozóan, hogy minden körülmények között vagyok és mindent én hoztam létre az "Én vagyok/Nem én vagyok", tehát a 0-1 algoritmus mentén. Miután így minden én vagyok, ezért csupán egyetlen kérdés mozgat a létezés során: "Kivé válhatok még, milyen formában hozhatom még létre önmagamat?"

A mátrixnak persze nem csak szülőatyja, hanem szülőanyja is van. Ő az én elválaszthatatlan társam, az utat mutató lélek, az Orákulum. Velem ellentétben ő bonyolult, hiszen feminin jellegű, ezért állandóan a "Milyen vagyok/Milyen nem vagyok?" kérdés foglalkoztatja.

Mi ketten hozzuk létre és működtetjük az emberi testet, azt a biokomputerként funkcionáló csodát, amely által a mátrix létezik. Hiszen a világegyetem egy olyan információs rendszer, melynek legstabilabb, legszilárdabb eleme az én vagyok” tudat. Erre a "hardverre" épül fel a lélek, amely így a szoftvernek feleltethető meg, miközben a kettő egyesítésének eredményeképpen létrejövő test mint informatikai egység ugyanúgy hozza létre a valóságot, ahogyan egy számítógépes egység a virtuális valóságot. 

A világegyetem egyetlen tudat megnyilvánulása, ám a végtelen felé tartó különböző lélekárnyalatok mentén. Megismerésének ezért egyetlen valós módja van: önmagunk megismerése. Nem véletlen, hogy már az ókor legismertebb jóshelye, a delphoi jósda bejárata fölött is az alábbi intelem volt olvasható:

Ugyanezt tanácsolja Neo, az új ember, aki azt mondja:

"Addig dolgozz magadon, amíg már nem lesz mit megismerned önmagadban."

SaveSave

A delphoi orákulum

A létezés tehát egy önmegismerési folyamat, ám tévedsz, ha azt hiszed valaha is képes lehetsz megismerni önmagadat. Az önmegismerés és ezáltal a mátrix teremtése a végtelenbe tart, hiszen a valóság a megismerés által jön létre. Az út soha nem ér véget, ami azt jelenti, hogy lényegében nincs is. Az út csupán egy képzet, amely úgy jön létre, hogy tudatként azt kivetíted magad elé, mint egyfajta szőnyeget, hogy megtapasztalhasd milyen érzés valahonnan valahová haladni. Ám mindez csak a tudat játéka, egy illúzió, mert eközben valójában meg sem moccansz.  Ez a mátrix csodája.

Akár hiszed akár nem, a mátrixban a csodák száma is végtelen. Az illúziók és bűvészmutatványok kifogyhatatlanok. Minél inkább keresed azokat, annál többet találsz és minél többet találsz, annál inkább hajt a kíváncsiság, hogy még többet megismerj és megtapasztalj. Minden varázslat egyetlen alapvető trükkre épül azonban és ez a nyuszi a cilinderben nevű trükk. Annak elhitetése a nagyérdemű közönséggel, hogy a nyuszi nincs benne a cilinderben, majd hipp-hopp egyszerre mégis belevarázsolja a bűvész a semmiből. Pedig a nyuszi mindig benne van a bűvészkalapban. Ezt onnan tudom, hogy nem csak a bűvész, hanem a nyuszi is én vagyok.

Sokáig magam sem tudtam erről, de aztán megértettem a nyuszis trükköm lényegét. Nem, nem írom le, mert a varázslat csak addig varázslat, amíg nem ismered annak titkát. A lényegét - ami egyben a mátrix esszenciája is - azonban megosztom veled, s ha ezt megérted, akkor tudni fogod azt is, miért éppen a zöld a mátrix színe.

Viszonylagosság

A világon minden csak az ellenpárja ismeretében értelmezhető. Nincs valóság illúzió nélkül és nincs illúzió sem valóság nélkül. De nincs nyuszi sem bűvész nélkül, a bűvész pedig nem értelmezhető a nyuszi hiányában. A mutatványhoz mindennek együtt kell lennie.

Egyidejűség

A világegyetem egyidejű, nincs nemlétező része, vagyis kizárólag a megfigyelőn múlik az, hogyan bontja ki ezt az egyidejűleg minden információt tartalmazó gondolatcsomagot a maga linearitásában, megteremtve ezen tapasztalása révén a valóságát.

Szabad akarat

A megismerési folyamat szabad akaratból történik és a megtapasztalt dolgok jellemzőkkel való ellátását és értelmezését, majd a megnevezés által az adott dolog megteremtését, valóságelemmé minősítését jelenti.

Ha mindezeket jelenleg nem így tudod, akkor bizony az elme börtönében raboskodsz a mátrix rabszolgájaként. Erre az esetre két pirulát tartok a tenyeremben.

A kék elrepít Csodaországba és betekintést nyerhetsz egy olyan világba, ahol a jelenlegi megszokott nézőponthoz képest minden a feje tetején áll. Egy idő után rá fogsz jönni azonban, hogy ez a helyes és valós nézőpont és eddig nézted tótágast állva a világot. Sajnos azonban nem fogsz tudni átjutni meseország kapuján, mert ugye: 

“Más dolog ismerni az utat és más dolog járni rajta.”

A piros már garantáltan hozzásegít ahhoz, hogy egy belső alkímiai folyamat eredményeképpen idővel végleges bebocsátást nyerj Csodaországba és kezedbe vehesd az életed irányítását. Ehhez azonban az elméletet át kell ültetni a gyakorlatba, ami nem lehetséges, ha továbbra is a jól megszokott komfortzónádban ücsörögsz a megváltó eljövetelére várva. Ugyanakkor mindörökre megválthatod önmagadat, ha követed a fehér nyuszit. A te saját nyuszidat.

Figyelem! 

Jó ha tudod, hogy már a kék pirula sem könnyen lenyelhető, a piros meg nem véletlenül tilos. Ha ezt választod, az illúzió szertefoszlik, a fehér nyuszi alól eltűnik a biztonságot nyújtó szilárd anyagi világot jelképező cilinder és a nyuszi beleesik az ő feneketlen üregébe. Én szóltam.

Nos, követed a nyuszit?

 

Kattints a nyuszira!
Close Menu
error: Védett tartalom!

Belépés

Elfelejtetted a jelszavad?

Csatlakozás